Elhangzott 2011. február 4-én, a Lánchíd mellett a Duna-parton tartott sajtótájékoztatón

A magyar kormány nevetséges szituációba manőverezi magát, ha uniós sereghajtóként, az EU energiareformjának örökös szabotőreként most megpróbál a karmester szerepében tetszelegni. A kabinetnek fogalma sincs, milyen stratégiára, ellátórendszerre lenne szüksége az országnak, és a lobbi érdekeknek engedve összevissza rögtönöz.

Az Új Széchenyi Terv kapcsán kiderült, hogy a kormánynak esze ágában sincs betartania a zöld gazdaságfejlesztésről szóló ígéreteit, és nem fog a szektor fellendítésével elegendő új munkahelyeket teremteni. Az LMP szerint a Fidesz-KDNP kabinet blöffölt, és szembe megy saját ígéreteivel, a rá bízott ország érdekeivel, illetve az európai gazdasági trendekkel.

Világgá kürtölte a sajtó, hogy megállapodás született Cancúnban, minden jó úton halad, jövőre Durbanben aláírhatják az új egyezményt. Már-már elégedetten hátradől az ember, és gratulál a mexikói házigazdáknak. De tényleg ennyire rózsás a helyzet?

Véget a cancúni klímacsúcs. Eredményei csak azoknak nem okoztak csalódást, akik nem reméltek semmit a tanácskozástól. Cancúntól nem azt vártuk, hogy megszülessen - a kiotóit felváltó - egyezmény. A cél az volt, hogy előkészítse a 2011 végén megkötendő, a világ minden jelentős kibocsátójára, iparosodott és fejlődő országokra egyaránt kötelező erejű globális éghajlatvédelmi megállapodást. Sort kellett volna keríteni az elfogadhatónak tekintett globális hőmérsékletemelkedés meghatározására. Meg kellett volna állapodni a csökkentés megengedett eszközeinek köréről.

A valóságtól elrugaszkodott sikerpropaganda jegyében kezeli a kormány a vörösiszap-katasztrófában érintett területek megtisztításának kérdését. A katasztrófaelhárítás során valóban óriási eredményként könyvelhető el a Rába és a Duna jelentős szennyezésének megakadályozása, a helyreállítás során azonban sokszor az időhúzás és a félretájékoztatás dominál.